A válogatottól búcsúzó Görbicz elárulta a hiányérzetét

2018. 03. 20. 09:01  |  KÉZILABDA

Számos válogatottban szerepelt, és valamennyit nagyszerű együttesnek tartja, élete legnagyobb sikerét, az ezüstéremmel végződő 2003-as vb-t mégis ugyanazzal a csapattal játszaná újra.

A 2017-es németországi világbajnokság volt az utolsó nagy nemzetközi tornája a magyar női kézilabda-válogatottban Görbicz Anitának. A győriek irányítója már úgy érkezett a vb-re, hogy tudta, ez lesz az utolsó világeseménye. 233 meccsen, 1111 gólt szerzett a nemzeti mezben.

 
„Ezt a döntést már a vb előtt meghoztam, a családdal megbeszéltük, így lesz a legjobb. A vb előtt két hónappal egyeztettem a kapitánnyal és közöltem vele a döntésemet” – mondta Görbicz az M4 Sport Kézilabda magazinjában, melynek hétfői adása teljes egészében a nemzeti csapattól csütörtökön búcsúzó világklasszis válogatott pályafutásáról szólt, junior korától a visszavonulásig.
 
Elmondta, a kezdeteket Róth Kálmánnak köszönheti, rengeteg hálával tartozik a győri szakembernek. Nővére kezdett el kézilabdázni, és akkoriban – mint mesélte – az iskolában csak az ugrálókötél és a kézilabdázás közül lehetett választani, így ő is utóbbi mellett tette le a voksát.
 
Már fiatalon roppant népszerű volt, de ez soha nem foglalkoztatta, már az furcsa volt számára, hogy Győrben megismerték az utcán. Vadóc, vagány gyerek volt, és ezt a pályára is átvitte, ennek köszönhetően, mindent megcsinált. Ezt édesapjától örökölte, aki labdarúgó volt és ennek köszönhetően ő is ügyes lábbal.
 
„A 2003 vb döntőjében nagyon rossz érzés volt egy győztes meccsen kikapni, de utólag elmondhatom, pályafutásom legjobb vb-je volt. Nagyon jó volt azokkal a játékosokkal együtt játszani, akikre felnéztem, újra lejátszanám ezt a vb-t ugyanazokkal a játékosokkal. Én mindig élvezem a játékot még egy vb döntőn is próbálom élvezni” – emlékezett élete első felnőtt világversenyére.
 
Élete első olimpiáját (2004, Athén) nagyon nagy élményként élte meg, de az 5. hely csalódás volt számára, elsősorban azért, mert nem tudták megismételni az előző évek sikereit. Szerencsére a 2004-es Eb-bronzérem és 2005-ös vb bronz valamennyire vigasztalta. Az pedig hab volt a tortán, hogy 2005-ben a világ legjobb játékosának választották. Elmondta, nem volt kedvenc válogatottja, mindegyikben szeretett játszani és mindegyiket nagyon jó csapatnak tartja.
 
„Csapatsportágban is fontosak az egyéni díjak, de soha nem foglalkoztam vele, nem is gondoltam rá, hogy megnyerhetem. Meccseken a 100 százalék helyett mindig 200-at akartam nyújtani. Talán ezért sem hiszik el sokan, én egy nagyon jó lelkű ember vagyok és alaposan megviselnek a kritikák. Mindig helyén kezeltem ezeket a dolgokat, de ha az embert nagyon sokan támadnak, mondjuk azért, mert nem játszom jól, azért megvisel” – mondta nyílt őszinteséggel a klasszis játékos, aki azt is elárulta, amikor hazamegy, nincs szó kézilabdáról.
 
A 2008-as olimpián a negyedik helyen zárt, pedig az olimpia eleje göröngyösen indult, hiszen előtte nem sokkal leforrázta magát és nagyon sokat köszönhet az orvosoknak és a stábnak hogy ott lehetett. „Két olimpián voltam, de ezzel kapcsolatban van hiányérzetem. Úgy érzem, még két olimpián ott lehettem volna” – mondta Görbicz.
 
Elárulta, tervezgeti már a jövőt, szeretne gyerekekkel foglalkozni, elsősorban egyéni képzést tartani a fiataloknak. Saját tapasztalata, hogy ő is rengeteget fejlődött az egyéni képzések által.
 
Számos kiváló szakemberrel dolgozott, de külön kiemelte Karl Erik Böhnt, aki nagyon jól összerakta a csapatot szakmailag és lelkileg is. „Olyan őszinte pozitív kisugárzású ember volt, mondania sem kellett semmit. Az ő irányítása alatt nem láttam egyszer sem hibákat, csak olyan videókat rakott össze, melyben a sikeres, jó dolgok voltak benne. Aki ezt megnézte, az elhitte, hogy jó játékos és ezt másnap is meg tudja csinálni” – mondta a játékos, aki elárulta, soha nem gondolt arra, hogy feladja. Ennek köszönhetően előfordult, hogy három hónapos sérülésből egy hónap után visszatért.
 
2015 novemberében az ukránok ellen megszerezte 1000. gólját a válogatottban, de legalább annyira büszke arra is, hogy csak a Győrrel akart sikereket elérni, ezért nem gondolt soha a váltásra. Ugyanakkor a jelenlegi helyzettel nincs kibékülve, úgy érzi, nincs már annyi egyéniség, mint régebben, elment mellettünk a világ.
 
„Sosem volt példaképem, rengeteg játékosra felnézek, de példaképem nem volt, mert mindig jobb akartam lenni mint ők” – mondta saját filozófiájáról, amely a világ egyik legjobb kézilabdázójává tette.
 
A Kézilabda magazin teljes adását itt tekintheti meg. 
 
 

Legfrissebb hírek